Klikker a kutyakiképzésben: Mi az a klikker?
Egyre több kutyatartó hallhatott már a kutyakiképzés egyik leghasznosabb eszközéről, a klikkerről. Pedig eredetileg nem is kutyák tanítására fejlesztették ki. De mi is ez tulajdonképpen, és mire jó? Ismerkedjünk meg klikkerrel!
Kutyatanítás klikker – mi is az?
A klikker egy kisméretű „dobozka”, amin van egy gomb. Ha megnyomjuk, egy jellegzetes, éles hangot ad.
Kutyatanítás klikker – kialakulása
Először a második világháborúban használták az ejtőernyősök. Ezzel jelezték egymásnak, hogy nem ellenségek: ha egy kattintásra kaptak két kattintás választ, azt jelentette, hogy a másik fél szövetséges.
Kutyatanítás klikker – története
A klikker hangjával tehát kommunikálni lehet. Mindez szép, ám könnyen adódhat a kérdés, hogy mire jó ez a kutyakiképzésnél?
A válasz a klikker történetében keresendő. Eredetileg ugyanis vadállatoknál alkalmazták, később lett a kutyázás egyik alapeszköze.
Elsőként a tengeri emlősök tanításánál került a képbe. Akkoriban még az állatok képzése elsősorban tekintélyalapú, kényszert alkalmazó módszerekkel történt. De gondoljunk csak bele: egy delfint nem lehet pórázra tenni… Ha pedig valami nem tetszik neki, akkor egyszerűen fogja magát, és elúszik. A hagyományos, büntetést alkalmazó technikák tehát ebben az esetben csődöt mondtak. Mit lehetne tenni ehelyett?
Korábbi, jutalmazással kapcsolatos cikkünkben leírtuk, hogy ha egy élőlényt pozitív inger éri, akkor az éppen végzett cselekedetének gyakorisága megnő. A jutalmazás tehát segíthet abban, hogy elmagyarázzuk, mit is várunk el a másiktól. De azt is bemutattuk, mennyire fontos az, hogy a jutalmazás a kellő időben, azaz közvetlenül az elvárt viselkedés után történjen.
Mi a helyzet egy delfinnél, akitől azt várjuk, hogy vessen egy bukfencet a víz fölött? Tegyük fel, sikerül elérni, hogy megteszi, ám ezt tőlünk 5-10 m távolságból teszi. Hogyan tudjuk akkor ezért azonnal megjutalmazni?
Kutyatanítás klikker – a megerősítés kondicionálása
Nyilván sehogyan. De itt jön a képbe a klikker és a kondicionálás.
Kezdjük az elején. Az emberi és állati viselkedés feltételes és feltétlen/akaratunkon kívüli reflexekből áll, melyeket az ingerekre adnak válaszként. Feltétlen reflex az, amikor megérezzük a sült csirke illatát, és megindul a nyálelválasztásunk. A feltételes reflexek/ingerválaszok akaratlagosak, és tanulás útján szerezzük meg. Ezt mutatta ki Pavlov híres kutyás kísérletében. Ha egy kutya étkezését minden alkalommal fényvillanás előzi meg, akkor megtanulja, hogy ez azt jelenti, hogy jön a finomság. Egy idő után pedig pusztán a fényvillanás, jutalom nélkül, kiváltja az önkéntelen nyálelválasztást. Tehát a kutyát „megtanítjuk”/kondicionáljuk arra, hogy a fényvillanás=várható élelem.
Ezt nevezzük kondicionált megerősítésnek. Megtanítjuk a másiknak, hogy egy kezdetben teljesen semleges külső ingert azért szeressen, mert tudja, utána valami jó dolog fog történni.
A mi esetünkben pedig ez a (kezdetben) semleges inger a klikkerhang. Tehát delfinünkre visszatérve, ha tőlünk 10 méterre meghallja a klikker hangját, tudni fogja, hogy valami jót csinált. Így elég, ha a jutalmat csak kicsit később kapja meg.
A klikker tehát nagyon hasznos eszköz, de tudni kell jól használni. Erről részletesebben írunk később.
