Beszéljünk arról a fránya dominanciáról!
Akinek van/volt már kutyája, az biztosan, de vélhetően bárki, aki került már kapcsolatba vele, hallotta már ezt a szót. Kutya és dominancia. Nagyon szépen, külföldiesen, tehát olyan SZAKÉRTŐSEN hangzik, ha használjuk, nem véletlen, hogy előszeretettel élnek vele. A gond az, hogy a gazdák nagy része sajnos valójában nem tudja, hogy ez mit is jelent. Ezért hajlamosak bizonyos helyzeteket a kutyák „dominanciá”-jával magyarázni, holott erről szó sincs akkor. Próbáljunk hát meg egy kicsit utánajárni a kérdésnek, hogy kicsit érthetőbb legyen, miről is szól valójában a dominancia.
Dominancia – mit is jelent tulajdonképpen?
Nézzük, honnan ered ez a szó. Az Idegenszó-tár szerint a latin „dominari: ‘úrnak lenni’; dominus: ‘úr, a ház gazdája’; domus: ‘ház’” szavakból származik, jelentése:
„dominancia = fölérendeltség
- fölényhelyzet, uralmi helyzet, vezető szerep
- gen az egyik szülő öröklési anyagának túlsúlya az utódban
- biol egy faj által igénybe vett tér a társulás területén”
A mindennapi életben a gazdák az első jelentése szerint használják a szót. Azaz szerintük a „domináns” élőlény (kutya vagy gazda egyaránt) a „főnök”. Tehát egyik kutya domináns, másik nem, viszont amelyik az, azzal vigyázni kell, mert mindenki mást „ledominál”. Értik ezen azt, hogy a domináns kutyák agresszívan földbe döngölik a többieket. A „domináns” („falkavezér”) gazda pedig „letöri” (fizikai kényszerrel) a kutyájának esetleges „dominanciára való hajlamát”.
Most nézzük, mire használja ugyanezt a kifejezést az etológia. A konkrét definíció szerint: „…a dominancia: elsődleges hozzáférés egy előnyben részesített, korlátozott erőforráshoz„1. Vagyis nem egy jellemvonás, hanem két egyed kapcsolatának jellemzője, egy éppen adott szituációban. Ez azt jelenti, hogy egy kutya egyszer viselkedhet dominánsan (megszerzi, amit akar), egyszer pedig nem (a másik szerzi meg).
A viselkedéskutatók szerint a dominanciasorrend egy adott csoportban alakul ki, mikor a tagok lemeccselik egymás között, hogy ki a főnök. Ez járhat némi agresszióval, de akár elég lehet hozzá a ritualizált agresszió is. Ilyenkor mindenféle erőfitogtató jeleket mutatnak (vicsorgás, morgás, odakapás). Ám ha a másik behódolóként viselkedik (elnéz, hanyatt veti magát, a másik száját nyalogatja), abba is hagyják a fenyegető magatartást. A sorrend pedig a későbbiek során éppen az agressziómentes együttélést biztosítja.
A lényeg tehát az, hogy a domináns viselkedés nem feltétlenül jár agresszióval, azaz a két szó nem ugyanazt jelenti! Ez az, amit a gazdik legtöbbször eltévesztenek.
Dominancia – ki lehet domináns egyed?
Röviden: bárkiből, ha éppen olyan helyzetbe kerül, hogy fölénybe tud kerülni a másikkal szemben. Tehát az én kis bájos, törékeny kiskutyám is simán „ledominálhat” egy böszme másikat, ha éppen úgy alakul.
A kutatások, köztük egy nemrégiben végzett, részben magyar felmérés egyebek mellett a következőket állapította meg:
- a nagyobb, erősebb kutyák nem lesznek automatikusan dominánsak
- ha szuka és kan él együtt, akkor gyakoribb, hogy a szuka a domináns
- az idős kutyák általában dominánsak a fiatalok felett
- kutya és ember között NINCS dominanciaviszony, helyette:
- a gazda hozzáértő és kézben tudja tartani
vagy
- a kutya neveletlen, ezért nem hallgat rá
de ez egyikük esetében sem jelent dominanciát.
A tapasztalatok azt mutatják: egy „domináns”-nak számító kutya értő gazdával a legkellemesebb társ tud lenni. Az agressziónak tehát nincs köze a dominanciához.
Források:
1. Dominancia, és ami mögötte nincs
utolsó megtekintés: 2019-05-15
Nevet választanál a kiskutyádnak?
