Kistermetű kutyák, az öleb is eb, csak kiseb(b) ⋆ Kutya nevek

Kistermetű kutyák: Az öleb is eb, csak kiseb(b)

Két tévhit a kisméretű kutyákról

A családi kutyák kialakulásának egyik jellemző irányzata, amikor az emberek szeretethiányból kényeztetnivaló babát látnak a kutyában. Ennek megfelelően a tenyésztés is követte ezt a trendet, így alakult ki az „öleb” vagy más néven „hobbikutya” kategória.

Mit jelent az öleb szó?

Már a név is sugall valamit, miszerint ezek „ölbe való kutyák”. A szó pontos meghatározása a Wikiszótár szerint: „Kis termetű kutya, amelyet kedvtelésből, házi kedvencként tartanak (nem házőrzési vagy más munkacélra).”

És a definíció magában rejti a két legnagyobb tévhitet a kategóriával kapcsolatban – ami végzetes hibákat okozhat a kiválasztásuknál és/vagy tartásuknál. Ezeket szeretnénk most eloszlatni.

tévhit #1: Az ölebek egyenlők a kistermetű kutyákkal

Való igaz, hogy az ölebeknek szánt fajtákat eleve kisméretűre tervezik. De az, hogy minden öleb kicsi, még nem jelenti azt, hogy minden kisméretű kutyafajta egyben öleb is!

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Azt, hogy sokan, akik „öleb célra” keresnek maguknak kutyát, csak a termetet nézik, és a számukra legvonzóbban kinézőt választják ki. Így kerül számos messze nem „öleb” temperamentumú kutya olyan gazdához, aki aztán nem fogja tudni kezelni sem a kutyát, sem a helyzetet. Néhány jellegzetes példa a kicsi, de messze nem ölebnek való kutyákra:

tacskó

Ez a népszerű, viccesen kurta lábú fajta meglehetősen népszerű a házikedvenc-keresők körében. Hiszen annyira cukin néz ki!

De akik csak a külső alapján döntenek, annak már nem néznek utána, hogy a tacskót alapvetően vadászatra (elsősorban kotorékebnek) tenyésztették. Ez pedig azt jelenti, hogy az alapösztönei olyan tulajdonságokat rejtenek, amivel egy egyedülálló nyugdíjas néni nemigen fog tudni mit kezdeni. „Nem a legengedelmesebb fajta, akaratossága néha már komikus.” – írja róluk a tacskó fajtamentésre specializálódott Futrinka Egyesület.

terrierfélék

Hasonló a helyzet a terrier fajtákkal is. Eredetileg ők is keményen munkakutyák voltak, akár terelés, akár vadászat terén.

„A terrierek közös jellemzője a harciasság, a bátorság és a szívósság.” – olvashatjuk a Wikipédián róluk. A másik legfontosabb tulajdonságuk a nagyon magas energiaszint, ami azt jelenti, hogy sok mozgásra, ingerre van szükségük. És ez termettől függetlenül, általánosan igaz rájuk, legyen az yorkshire, west highland fajta, csak hogy a legnépszerűbb ölebként tartottakat nevesítsük.

tévhit #2: Az ölebek nem kutyák, hanem házikedvencek

Minden kutyafajta, beleértve az ölebeket is – elsősorban kutya. Kutya, legyen szó bármilyen kistermetű kutyáról, még a kifejezetten ölebnek tenyésztettről is, amelyek tulajdonságai a házikedvencként tartást is figyelembe veszik.

Ez pedig azt jelenti, hogy az ölebeknek is megvannak az alapvető szükségleteik, amelyek túlmutatnak az etetés/itatás, szeretgetés, kanapén pihengetés határain. Rájuk is minőségi, elegendő időt kell szánni, és tudatosan tanítani kell nekik a harmonikus együttélés szabályait. A puszta szeretgetés és kanapén pihenés, ha nincs mellette más, villámgyorsan viselkedésproblémákat okozhat. Ezeket pedig a gazdi egyedül nem fogja tudni kezelni. És lehet, hogy termetükből adódóan nem okoznak életveszélyes helyzeteket, de attól még rendkívül kellemetlen lesz velük az együttélés.

Persze ha megfelelőképpen tartjuk őket, akkor nagy eséllyel velük sem lesz probléma. Ez azt jelenti, hogy kielégítjük az alapösztöneiket: sokat foglalkozunk vele, lefárasztjuk testileg/szellemileg/ösztönileg, illetve kellően következetesen neveljük.

Kérdés, hogy az, aki csak szeretetpótlékot keres bennük, mennyire fog tudni/akarni ezeknek eleget tenni…?