Hogyan NE tartsunk kutyát, avagy mindennapi kutyakínzások 1.
Régen, amikor a kutya már nem a farkasok életét élte, hanem hozzánk, emberekhez csatlakozott, hogy hű szolgája legyen, a velünk való kapcsolatát a kölcsönös együttműködés jellemezte. Azaz megvédte /egyben tartotta a nyájat a ragadozó emlősöktől, segített a vadászatban, így a munkájáért cserébe részesülhetett a zsákmányból és biztonságos, meleg helyen élhetett.
Mára már teljesen megváltoztak a körülmények: az ember beköltözött a csupabeton városba, ahol nincs szüksége arra, hogy megvédjék vagy eleséget vadásszanak neki. Mindezt önként tette, és kiválóan megfelel neki ez az életmód. Nem így a kutya: ő továbbra is egy állat maradt, és megmaradtak a korábbi szükségletei is. Viszont olyan jól sikerült a domesztikációja, hogy nem igazán tud és nem is akar az ember nélkül továbbélni. Így kénytelen volt követni minket egy olyan világba, ami nem az ő világa.
Az emberek nagy része pedig már azt is elfelejtette, hogy a kutyának micsoda rendkívüli képességei vannak, amiket továbbra is kész az ő szolgálatába állítani.
Mivel elbarikádozta magát a többi embertől, hirtelen rádöbbent, hogy egyedül van, nincs kihez szólnia, nincs kihez hozzábújnia egy kis melegségért. Ezért aztán kézenfekvően adódott, hogy körbenéz a körülötte élő háziállatok körében. A városban ez két fajra csökkent, amelyek hajlandóak és képesek is alkalmazkodni az ottani körülményekhez, ezek pedig a macska és a kutya.
A macska mindig is egy önállóbb egyéniség volt, amelyik úgy hozott hasznot a gazdájának (egerészés), és úgy fogadta el érte cserében az ember által nyújtott előnyöket, hogy közben nem volt hajlandó feladni eredeti egyéniségét és a lehetőségek adta önállóságát. Ő tehát jóval kevésbé volt alkalmas arra, hogy az emberi társaságot pótolja azok számára, akik folyamatos szeretetre, melegségre vágynak. Maradt hát a kutya emberpótlék társnak.
Így alakult ki a családi kutya.
És a családi kutya továbbra is igyekszik a kedvére tenni az emberiségnek, miközben próbál alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, úgy, hogy az ember nagyrészt semmilyen segítséget nem ad ehhez, hogy könnyebb legyen a dolga. A korábbi feladatai megszűntek, de a feladatvégzés iránti vágya továbbra is él. A terelés, védelem, vadászat helyett immár emberpótléknak használják. Jelenleg egy átmeneti időszakban vagyunk, és úgy áll a helyzet, hogy szeretetpótléknak lenni már egészen jól megy neki, de a régi munkavágya még nem szűnt meg, amit a városi embernek kezelnie kellene valahogyan. Szerencsére van is olyan, aki megpróbál tenni valamit ezért, ám a többség még csak nem is látja, hogy a kutyának nem elég (biztonság), vagy inkább kifejezetten káros (agyonkényeztetés), amit ő ad.
És így lehetséges az, hogy nap mint nap kutyák százai élik szenvedéssel az életüket, miközben a gazdái meg vannak róla győződve, hogy milyen boldog is a kedvencük.
Nevet választanál a kiskutyádnak?
