Kutya és ember: a kötődés

Kutya és ember: a kötődés

Közhelynek számít, hogy a kutya “hűséges”. Számtalan alkotás, könyv, film, festmény született a kutyahűség éltetésére, manapság pedig a közösségi média egy kedvenc témája a kutya, akit nem lehet elvontatni szeretett gazdája holtteste mellől, aki nem mozdul onnan, ahol utoljára látta, aki sosem adja fel a reményt az újraegyesülésre stb., stb.

Sokan azért akarnak és szereznek be kutyát, mert érezni akarják azt a feltétlen szeretetet, amit egy eb zsigerből nyújtani tud neki. Ezért is népszerűbb sokkal az önállóbb egyéniségű macskáknál. De mi is az a “kötődés”? És mi fán terem? Tényleg genetikailag benne van a kutyában? Cikkünkkel elsősorban két nagy tévhitet szeretnénk eloszlatni.

Kutya és ember

Kutya és ember, vajon tényleg kötödés van közöttük?

Kutya és ember – kötődik-e a kutya az emberhez?

Bizonyos értelemben igen, ugyanis a kutya mint háziállat, alapvetően úgy lett szelektálva és domesztikálva, hogy szeresse az embereket. Azaz a kutya szociális lény, és ráadásul azon kevés élőlényhez tartozik, amelyik a saját fajtársával szemben előnyben részesíti az ember társaságát.

Kutya és ember – miért kötődik a kutya az emberhez?

De miért is kötődik a kutya az emberhez? Miért jobb neki, mint egy másik kutya? Na, itt szokott kicsit elszaladni a fantáziánk. A kötődés ugyanis nem a hagyományos értelemben vett, minden körülmények közötti feltétlen szeretettel egyenlő. Valójában igencsak racionális okai vannak a kutya emberhez való kötődésének: tudniillik a kutya az emberek világában él, és ahhoz, hogy ott élni, túlélni, jól élni tudjon, ránk van szüksége. Mi kell a kutyának (és gyakorlatilag minden élőlénynek) a túléléshez?

  • élelem
  • biztonság
  • megfelelő hőmérsékletű pihenőhely
  • védelem

Ezeket pedig a kutyának a legkönnyebben a gazda adhatja meg. Nem arról van szó tehát, hogy a kutya megérezné társában a belül lakozó értékeket, és ezt imádná feltétel nélkül.

De mi van azokkal a kutyákkal, akik nem jó helyre kerülnek, és mégis kitartanak a gazda mellett, nem mennek el máshova egy jobb gazdát keresni? – merülhet fel ezek után a jogos kérdés. A válasz erre is logikus és egyszerű: egyrészt azért, mert nem tudja, hogy létezik ennél jobb opció. Másrészt, mert még mindig jobb ismert, megszokott, kiszámítható, azaz biztonságos élet sanyarúbb körülmények között, mint egy ismeretlen, kockázatos, többesélyes másik, ahol kérdéses, hogy egyáltalán jobb lesz-e, viszont nagy az esély, hogy még azt is elveszítheti, ami eddig legalább megvolt neki.

Kutya és ember

Kutya és ember – miért kötődik a kutya az emberhez?

Kutya és ember – genetikailag kötődik-e a kutya az emberhez?

Egyrészt, igen, a fentebb írt erős szociális képességei miatt. De másrészt viszont: NEM. Ugyanis az, hogy a kutya gyakran nyalogatja az arcodat és csóválja a farkát, ha közelítesz felé, korántsem egyezik meg a kötődéssel. A kutya gazdája iránti stabil kötődésének jelei legjellemzőbben ezek:

  • ha eltűnik a gazda a látóteréből, azonnal keresni kezdi
  • folyamatosan monitorozza, merre van a gazdi
  • másokkal szemben preferálja a gazdáját
  • és egyáltalán, szívesen van mindig a gazdi társaságában

Ha ezek bármelyike hibázik, akkor a valódi kötődés hiányzik a kapcsolatból. A stabil, erős kötődést ugyanis a gazdának tudatosan kell kialakítania közte és a kutya között. Tehát ez nem adott, hanem igenis, energiát, időt befektetve dolgoznia kell rajta. Méghozzá azokkal az eszközökkel, amik miatt a kutya az embert választotta: élelemmel, biztonsággal, védelemmel.

Sokszor hallom azt a kijelentést, hogy “Márpedig engem a kutyám magamért szeressen/dolgozzon értem, ne a jutalomfalatokért!” Tévedés. A kutya azért fog szeretni, mert te adsz neki egyebek mellett (juti)falatokat. Meg az egyéb élelmet, biztonságot és védelmet. Az igazi kötődést ugyanis ki kell érdemelni, mégpedig a legalapvetőbb, élethez szükséges tényezők helyes használatával és kihasználásával.

Nevet választanál a kiskutyádnak?