Kutya sétáltatás pórázon 3. – végre elindulhatunk
Kutyusunk ideális esetben már megismerte a nyakörvet és a pórázt, így végre ideje elindulni és felfedezni a világot – azaz irány a séta! 🙂
Séta pórázon – kint a szabadban
Ne csodálkozzunk azon, hogy kint a szabad levegőn nagyságrendekkel nagyobb mennyiségű inger éri kedvencünket (ismeretlen szagok, hangok, élőlények, tárgyak stb.), így ne lepődjünk meg, ha sokkal nehezebb lesz a figyelmét felkeltenünk. Ezért érdemes felvértezni magunkat rengeteg türelemmel, kitartással, valamint minél több motivációs eszközzel (labda/játék, jutifalat) készülni, mert ezek segítségünkre lehetnek a koncentrációban.
Arra is figyeljünk oda, hogy mi magunk igyekezzünk minél tudatosabban viselkedni a séta során. Ez azt jelenti, hogy pl. érdemes előre végiggondolni, hogyan lenne a gazdinak kényelmes a séta: melyik oldalon legyen a kutya és ehhez képest melyik kezünkben a póráz, és ha megvan, akkor a későbbiekben konzekvensen ehhez tartanunk magunkat. A másik pedig, hogy a kutya mellett figyeljük folyamatosan a környezetet is: vegyünk észre jó előre minden olyan eseményt/embert/kutyát/tárgyat, ami befolyásolhatja a kutyánk viselkedését, hogy időben tudjunk reagálni rá (még jobban magunkra irányítani a kutya figyelmét).
Lehetőség szerint a környezet ingergazdagságát is próbáljuk fokozatosan növelni: először a futtatóban gyakoroljunk, majd eleinte kisebb forgalmú, nyugodtabb szabadban, és csak ha már ezeken a helyeken stabilan megy a laza pórázos séta, akkor merészkedjünk a forgalmas, netán sok kerítés mögötti kutyával telített utcákba, ahol persze eleinte megint fokozottan figyelemfelkeltően kell viselkednünk (pl. a megszokottnál sokkal izgalmasabb játék és jutifalat is segíthet).
Séta pórázon – értsük meg a kutyánkat!
Legyünk továbbá empatikusak kutyánkkal: kint a szabadban annyi minden izgalmas dolog van, hogy nehéz a – máskor mindig kéznél levő – gazdira koncentrálni. Ráadásul ő nem tudja, hogy mi pontosan mit várunk el tőle, nevezetesen, hogy nyugodt tempóban, laza pórázon, kutya és gazdi összehangoltan élvezze a közös sétát. Ezt először is meg kell tanítani neki. Ennek legegyszerűbb módja, ha úgy látunk neki, hogy a kiválasztott oldalon a kutya méretétől függően lehajolunk annyira, hogy éppen elérjük a kutya orrát, és igyekszünk felhívni magunkra a figyelmet: nyugodt, de érdekes, vidám, figyelemfelkeltő hanggal, illetve motivációs eszközzel: játékkal/ (egy maréknyi) jutalomfalattal, amit pont az orra elé teszünk. Ha sikerült felkelteni a figyelmét, továbbra is lehajolva, tárgyat az orr elé dugva lassan megindulhatunk előre. Ha a kutya ügyesen úgy sétál mellettünk, ahogyan szeretnénk, azonnal dicsérjünk, szóban is, és a motivációs eszközzel is. Próbáljuk ily módon minél tovább magunkon tartani a kutya figyelmét, és minél nagyobb távot megtenni így, folyamatos jutalmazással, de eleinte kezdjünk minél rövidebb etapokkal, és csak fokozatosan növeljük mind a távolságot, mind az elvárásokat. Ha már egészen jól megy így a séta, a motivációkat lehet lassan ritkítani. A végső cél az, hogy a kutya ne húzzon, hanem laza pórázon menjen mellettünk végig, amíg a séta tart.
Természetesen ezt a leghatékonyabban és leggyorsabban egy kiképző vagy kutyaiskola segítségével lehet elsajátítani, így mindenképpen melegen ajánljuk valamelyik igénybevételét eleinte.
Cikksorozatunk befejező részében adunk még néhány hasznos jó tanácsot a pórázon sétáláshoz.
