Híres kutyák – Judy
”They would stagger to their workplace
Though they really ought to die
And would mutter in their beards
‘If that bitch can, so can I’”*
A háborúk talán a legborzalmasabbak az emberiség életében. Rengeteg halál, szenvedés, melyet semmilyen indok nem tud igazolni. Ráadásul nemcsak ártatlan emberek, de az állatok sem kerülhetik el, hogy megtapasztalják a szörnyűségeket. Lehetnek passzív elszenvedők, de aktív résztvevők is. Ki hinné, hogy még egy medve is hasznos résztvevője lehet egy háborúnak?
A kutyák pedig különösen érintettek, gondoljunk csak a robbanóanyag-keresőkre, de sok egyéb területen is az ő áldozatos segítségüket vesszük igénybe. Különleges képességeikkel sok ember életét menthetik meg.
Judy, a pointer pont beleszületett a második világháborúba. Így talán sorsszerű volt, hogy amellett, hogy átélte a megpróbáltatásokat, ő maga is küzdött a szabadságért. Ismerkedjetek meg most az ő történetével.
Híres kutyák – Judy, a kabala
Kezdjük azzal, hogy a brit tengerészek körében gyakori szokás volt beszerezni egy kabalát, hogy ezzel is biztosítsák a szerencsét maguknak. A HMS Gnat nevű hadihajó legénysége is ezt tervezte a Jangce folyón történő őrjárataira 1936-ban. És hogy összekössék a kellemeset a hasznossal, erre a célra egy vadászkutyafajtát szemeltek ki maguknak. Így került a kölyök pointer a hajójukra, akiről utóbb kiderült, nem ez az erőssége, viszont kiváló jelzőkutyának bizonyult. Eleinte saját maga kabalájaként működött, hiszen egyszer vízbe esett, úgy kellett kimenteni onnan.
Híres kutyák – Judy, a hadifogoly kutya
Telt-múlt az idő, és kitört a II. világháború. Judyék hajóját bombatámadás érte. Az őrvezető kipréselte őt egy lyukon, cserébe a kutya úszás közben segített a vízbe esett embereknek. A Kína déli részén történő partraszállás után kiváló orrával tett jó szolgálatot: kiszimatolta a vízlelőhelyet. Azonban a japánok elfogták a csapatot, így Judy, a világtörténelem első kutyájaként egy hadifogolytáborba került.
A repülő altiszt, Frank Williams ekkor vette védőszárnyai alá a kutyát a következő 3 évben. Ezalatt sikeresen túléltek egy teherhajó süllyedést, miközben táborból táborba kerültek. Williams megosztotta vele kevéske ételét, amit Judy sokszorosan meghálált: őt és társait testével védte az őrök kegyetlen ütései ellen. Azok persze gyakran a kutyán vezették le a feszültséget, rengeteget verték kézzel vagy akár puskatussal. A kivégzéstől a hivatalos hadifogoly-státusza mentette meg. Gazdája aztán megtanította, hogy egy adott jelzésre (csettintés, éles fütty) elmeneküljön a dzsungelbe a verés elől.
Ottlétével nemcsak fizikai segítséget nyújtott, de lelki támogatást is: azzal, hogy bátran viselte a szenvedést és ütéseket. Ez példamutató volt a foglyok számára, akik ebből merítettek erőt, hogy ők is kitartsanak.*
Híres kutyák – Judy a háború után
A foglyok 1945 augusztusában szabadultak. Williams, hogy ne válasszák el Judytól, úgy csempészte őt fel társai segítségével az Angliába induló hajóra.
Innentől kezdve szerencsére vége lett a megpróbáltatásoknak. Judy híresség lett, megkapta a katonai szolgálati kutyáknak járó brit érdemrendet is. 13 évesen pusztult el rákban.
Gazdája életben maradását annak köszönhette, hogy tudta: felelős Judyért, miatta nem halhat meg. Legyen ő és Judy az ideális kutya-gazda kapcsolat jelképe mindannyiunk számára: mindketten az életüket adták egymásért, együtt, egymásért küzdve.
*Eltámolyogtak munkaterületükre
pedig már csak halni tudtak volna,
miközben szakállukba dünnyögték:
„Ha ez a szuka képes rá, én is túlélem”
