Kutyatartás télen: Így gondoskodj a kutyádról ⋆ Kutya nevek

Így gondoskodj a kutyádról, kutyatartás télen

Kinek öröm, kinek nyűg, mindenesetre tény, hogy a télnek még csupán a felénél járunk, sőt, az eddigi enyhe időjárás után a java még nagy valószínűséggel hátra van. Pedig az erő- és energiatartalékaink lassan kezdenek kifogyni, és nincsenek ezzel másként négylábú kedvenceink sem. Ha eddig esetleg nem figyeltünk volna fokozott elővigyázatossággal, most feltétlenül meg kell tennünk minden lehetséges óvintézkedést.

Fontos, hogy kutyusunk immunrendszere teljes vértezetben, sikeresen tudjon megküzdeni a tél kihívásaival.

Kutyatartás télen: Fontos a meleg kuckó

A benti kutyusokkal ebből a szempontból nincsen különösebb plusz teendőnk, hiszen ők velünk együtt száraz, meleg otthonban töltik a nap nagy részét, és biztosan rég beszereztünk már számukra egy komfortos, pihe-puha fekhelyet.

Ha azonban kutyánk kint tölti a telet, feltétlenül gondoskodjunk róla, hogy legyen egy meleg, szigetelt komfortos háza, ami jól tartja a hőt, és nem ázik be sem alulról, sem felülről. Ennek érdekében ajánlatos szigetelni a házikót, és alulról talapzatra (például téglalábakra, raklapra) állítani, lehetőleg az udvar egy szél- és esővédett részén.

A kutyaház mérete hőtartás szempontjából akkor ideális, ha miután kibéleltük, a kutyusunk kényelmesen elfér benne és még éppen meg is tud fordulni.

A bejárata szintén ne legyen túl nagy, hogy ne szökjön ki a meleg, de nagy hidegben még felerősíthetünk rá egy rongyot „függöny” gyanánt (ennek hátulütője, hogy szegény kutyus nem lát ki, így minden külső inger nélkül passzív bevackolásra van ítélve).

Meleg fekhely gyanánt rongyok helyett jobb a szalma vagy a faforgács (mindkettőt tölthetjük zsákba vagy párnahuzatba), mert kevésbé ázik át, és ezzel megelőzhetjük, hogy kutyánk át- és megfázzon a tartósan nyirkos fekhelyen.

Kutyatartás télen: A séta nem maradhat el!

Bármennyire is csábít bennünket az otthoni kuckózás melege, ne feledjük, hogy kutyusunknak a téli időszakban is szüksége van mozgásra és friss levegőre, sőt akár a kinti játékra is. A gazdival vagy a kutyafuttatóban a többi kutyával, ha ehhez van szokva. Igaz ez a kint tartott kutyákra is.

Sőt, mivel mi magunk valószínűleg jóval kevesebbet tartózkodunk az udvaron, és ő is többet van a házában, mint máskor, a kinti kutyusok kiemelten ingerszegény időszakot élnek át ilyenkor. Megsínylik, hogy sokat kell nélkülözniük a szeretett gazdi társaságát.

Bármennyire is nem akaródzik odakint a latyakban, zord időben sétálni, ne hanyagoljuk ezt el most sem. Legfeljebb, ha fázósabb a kutyusunk, fogjuk valamivel rövidebbre a sétákat, de vigyük ugyanannyiszor, mint nyáron. A kinti kutyushoz pedig ezenfelül is menjünk ki napi egy-két alkalommal játszani, kicsit kényeztetni őt – lelki egyensúlyához szüksége van ezeken a magányos, szürke téli napokon a szeretetünkre.

A sétáltatás során mindössze néhány óvintézkedést kell betartanunk annak érdekében, hogy kutyusunk ne fázhasson meg, és a lábát is megóvjuk. Amint hidegre fordul az idő, a benti kutyára lehetőleg adjunk kutyakabátot – minél rövidebb szőrű fajta, ennek az ideje annál hamarabb jön el.

Kinti kutyáknál erre általában nincsen szükség, kivéve a kifejezetten rövid szőrű fajokat; a hosszabb szőrű kinti kutyusoknak elegendő a saját bundájuk, csak télire hagyjuk szépen megnőni, és ilyenkor ne mossuk meg, hogy megtartsa természetes faggyútartalmát.

Esős időben azonban minden kutya szőrzetét érdemes egy vízálló ruhával megvédeni az átázástól, ha pedig mégis vizes lett vagy hócsimbókok borítják a magas hóban való hempergéstől, a kinti kutyus szőrét is töröljük szárazra, mielőtt beengedjük a házába, mert vizes bundával könnyen megfázhat.

Havas időben a kutyánk lábára is kiemelt figyelmet kell fordítanunk. Ilyenkor a legtöbb utcát sózzák vagy egyéb síkosságmentesítővel szórják le, amelyek mind veszélyforrást jelentenek a kutyák lábára.

A só kimarhatja a tappancsokat, az egyéb granulátum pedig (csakúgy, mint az apró jéggolyókká összeálló hócsomók) a talppárnái közé szorulhatnak, felsértve az érzékeny részeket. Mindezekkel szemben együttes védelmet nyújt a kutyacipő, ezért havas időben érdemes ilyet használni.

Ha ezt nem szeretnénk (avagy négylábú barátunk erősen tiltakozik ellene), sétáltatás után mindenképpen mossuk le langyos vízzel a lábát, és mindig ellenőrizzük a talppárnáit is. Megelőzésként érdemes rövidre nyírni az ott található kis szőrpamacsokat, ha pedig érzékeny lábú a kutyusunk, feltétlenül használjunk zsíros vagy viaszos mancsvédő krémet.

Kutyatartás télen: A minőségi táplálás elengedhetetlen!

Ahogyan nálunk embereknél is elfogadott, hogy télen bőségesen fogyasztunk nehezebb, táplálóbb ételeket, ilyenkor a kutyusunknak is fokozottan szüksége van az energia- és ásványianyag bevitelre ahhoz, hogy a tél viszontagságaival meg tudjon küzdeni az immunrendszere.

Most, a tél derekén, amikor a szervezet raktárkészletei kimerülőben vannak, kiemelten fontos, hogy olyan minőségi, tápláló étrenden tartsuk kutyánkat, amely változatosan és kellő mennyiségben tartalmaz elegendő fehérjét és zsírt.

Továbbá semmiképp ne feledkezzünk el a kiegyensúlyozott vitamin- és ásványianyag pótlásról sem: ha máskor nem is tesszük, télen érdemes ezeket pluszban is biztosítani kutyánk számára. Kinti kutyánál ezekre különösen figyeljünk oda.

Hiszen neki folyamatosan hőt is kell termelnie, ami „üres” kalóriákkal nem fog menni, úgyhogy felejtsük el a konyhai maradékkal való etetést!

Minőségi, kutyánk alkatára szabott étrendet biztosítsunk számára, lehetőség szerint langyosan, és ne feledkezzünk el az ivóvízről sem: a kinti kutya napjában többször kapjon friss, langyos vizet.